Egy kis bepillantás az életembe. Olyan, mintha egy fényképet néznék vissza olyan rég volt.
Egy éve találkoztam egy sráccal. Vagyis egy közös barátunk által ismertem meg. A dolgok elég szépen indultak, bejelölt facebookon, aztán lájkolgatott majd egyszer csak rámírt. Ezután elkezdtünk folyamatosan beszélgetni. Csomó mindent megtudtunk egymásról. Egy nap, mikor a közös ismerősünkkel beszélgettem a suli folyosóján elkotyogta, hogy tetszem neki (mármint nem azzal, akivel a folyosón beszéltem). Meglepődtem, mert nem is gondoltam ilyesmire... De miután ezt elmondta teljesen máshogy láttam a srácot... Én alapból, az első pillantásra aranyosnak találtam, de tényleg nem gondoltam tovább a dolgot. Aztán tavaly szalagavató után megkérdeztem tőle, hogy igaz-e és azt mondta, hogy igen. De rögtön le is lépett szóval azt hittem nem gondolja komolyan... Ezután beszélgettünk meg találkoztunk kb 3-4szer. Ez az egész a tavalyi tanév novemberétől júniusig tartott. Eközben volt, hogy csomót veszekedtünk, de olyan piti hülyeségeken, hogy visszagondolva megmosolyogtat, hogy milyen gyerekes voltam, meg ő is.
Egész nyáron nem beszéltünk. Aztán szeptemberben megint elkezdtünk beszélni. Persze, ha én nem írtam volna neki mindig, akkor soha többet nem beszéltünk volna, mint amennyit ő rám írt... (3x asszem) Veszekedtünk, de megint hülyeségeken. Megbántottuk egymást, kibékültünk. Ez asszem ilyen körforgás lett nálunk ezalatt az egy év és pár hónap alatt... De valószínüleg, ő rosszul ítél meg a veszekedéseink miatt, mert nem olyan vagyok, mint ahogy ő leír. Legalábbis szerintem. Aztán meg kitudja? Aztán eljött a 2012 december is. Én már meguntam a játszadozást és elmondtam, hogy hogyan érzek. Cikinek éreztem bevallani a dolgokat... Általában én vagyok az, aki lekoptatja a srácokat. :D De azt mondta, hogy neki már megváltoztak az érzései. Oké. Szarul esett. Ez van. De megbeszéltük, hogy barátok maradunk. De véleményem szerint ugyanazt az elcseszett játékot játszuk egymással, amit eddig. Ha már máshogy érez, ne bámuljon, mert zavar. Mert az agyamban hiába van felé egy bazinagy stop tábla, a szívem mást mondd. Nem tehetek róla, zavar, ha néznek. Amúgy a gyerek bunkó. De megértem, mert ha rámjött én is az voltam vele. 1-1. :s

Ennyi, a mi elcseszett láv sztorink.!